Az ezredforduló, de leginkább az utóbbi évtized szélsőséges időjárása, elsősorban az egyre hosszabb időszakokra kiterjedő csapadékhiány és annak szélsőséges eloszlása, valamint az érzékelhető felmelegedés, különösen a hosszan tartó kánikulák, a hőség- és a forró napok számának növekedésével alaposan megsanyargatta a kukoricát, s vele együtt nagy kihívások elé állította a kukoricatermelőket is. Érezhető ez a termőterület csökkenésében és a megcsappant bizalomban is a termelők részéről, de jó lenne ezt a folyamatot megállítani.
A kukorica ugyanis első számú takarmánynövényünk,- mellette egyéb fontos ipari és élelmiszeripari alapanyag is - , a korábbi évtizedekben a mi „sárga aranyunk", mely oly sok dicsőséget és hírnevet hozott a magyar nemesítőknek és gazdálkodóknak egyaránt, hiszen terméseredményeinkkel a világ élvonalába tartoztunk. Nemcsak a hazai ellátást biztosította, de jelentős mennyiségű export alapanyagot is adott, ami mindig kelendő volt a világban. Tudnunk kell, hogy a kukorica egyelőre semmi mással, vagy csak kisebb mértékben helyettesíthető, tehát létkérdés, hogy "megmentsük" ezt a nagyon jelentős ágazatot úgy, hogy a termelők is megtalálják benne a számításaikat.
Újra és újra át kell gondolnunk, hogy melyek azok az eszközök, melyekkel az időjárás okozta kockázatokat csökkenteni tudjuk.
Több kutatóműhely foglalkozott már a fajták, a fajtaválasztás meghatározó szerepével. Győrffy Béla Martonvásáron, Pepó Péter és munkatársai Debrecenben kimutatták, hogy intenzív körülmények között mintegy 20%-kal részesedik a termést kialakító tényezők közül. Kézenfekvő tehát, hogy mivel a termesztés alapja maga a kukorica növény, abból azt válasszuk, ami leginkább megfelel termesztési céljainknak, összhangban van a környezeti adottságainkkal és a rendelkezésünkre álló anyagi forrásainkkal. Igen ám, de a fajtaválasztás nem könnyű feladat, főleg nem a mai időkben, amikor a hibridek százai állnak rendelkezésre a hazai és az EU-s fajtaszortimentből.
Vaktában sosem szabad fajtát választani, csakis olyat, aminek tulajdonságait ismerjük, vagy amiről a környezetünkben munkálkodó nemesítőházak képviselői részletes leírást és tanácsot adhatnak. Soha ilyen jelentősége nem volt a fajtaismeretnek, mert nem volt ekkora a kockázat sem.
Dr. Kiss Erzsébet – Fotó: IKR Agrár
Ha megvizsgáljuk a lehetőségeket, amikkel a hibridek stabilitását és alkalmazkodóképességét javítani tudjuk úgy, hogy a már elért terméspotenciál ne csökkenjen, mindenképpen a nemesítőkben kell bíznunk, mert a megoldás kulcsa az ő kezükben van. Teszik is a dolgukat, hisz évről évre új módszereket, megoldásokat vetnek be – provokatív körülmények között tesztelik az új genotípusokat, markergénekkel követik az új tulajdonságok manifesztálódását, dihaploid módszerrel rövidítik a nemesítési időt, és talán már a szárazságtűrésért felelős géneket a legújabb génszerkesztési módszerrel is beültethetik a kiszemelt genotípusokba. Munkájuk eredményeként minden évben megjelenik egy-egy új hibrid, ami arra vár, hogy kipróbálják. Már a jelenleg elérhető fajtakínálatban is találtunk olyan hibridet, mely az idei nyáron a 6 hetes aszályt és a hőségnapokat úgy élte túl, hogy levelei zöldek maradtak, gyönyörű és hibátlanul termékenyült csöveket fejleszett. (Lásd a csatolt képet!)
Nekünk, a termelést segítő fejlesztőknek és maguknak a termelőknek is az a feladata, hogy a kínált és rendelkezésre álló fajtaszortimentből legalább néhányat alaposan megismerjünk, melyek termesztésünk gerincét alkotják majd. Vegyük sorba, melyek azok a fajtatulajdonságok, melyek ismerete fontos, vagy amelyekre a jövőben – tekintettel az ismert kihívásokra - nagyobb figyelmet kell szentelnünk.
1. A tenyészidő – Sose alapozzunk csak 1 hibridre, hanem legalább 3-ra! Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a hazai feltételek között a késői koraiak, azaz a FAO 360-390-es, és a korai középérésűek, azaz a FAO400-440 besorolásúak a legeredményesebbek, de törekednünk kell az éréscsoporton belüli minél korábbiak kiválasztására. A cél ugyanis az, hogy a leginkább veszélyes virágzáskori aszályt elkerüljük a korábban virágzó hibridekkel.
Azt is tudnunk kell azonban, hogy a tenyészidő – és a termőképesség pozitív kapcsolata nem minden esetben érvényesül, azaz mindig találunk olyan korrelációtörő hibridet – akár az igen koraiak között is! – mely messze túlszárnyalja a tenyészidejéhez elvárt termőképességet.
2. A hidegtűrés – Szerepe napjainkban új értelmezést kap, hiszen a kritikus virágzási idő előrehozható a megszokottnál korábbi vetéssel is. Ennek viszont feltétele, hogy a választott hibrid hidegtűrő legyen, gyorsan és egyenletesen fejlődjön, gyorsan és nagyobb tömegű gyökeret fejlesszen, amivel jobban kiszolgálhatja a növény tápanyag-és vízigényét akár a talaj mélyebb rétegeiből is. A minél korábbi vetéshez és az egyenletes keléshez és fejlődéshez természetesen a vetőmag minősége – kalibráltsága, csávása, cold-teszt értéke – is meghatározó jelentőségű.
3. A sűríthetőség – Ismerete a vetéstechnológia kialakításához ugyancsak fontos. Vannak ugyanis az úgynevezett „flex(ibilis)" genotípusok, melyeknek nagy a kiegyenlítő képessége, ezek jól tolerálják az eltérő tenyészterületeket, ezért ezeket nem célszerű túlsűríteni. A másik csoport viszont az intenzív termesztésre javasolható hibridek csoportja, melyek a tőszám növelésére jelentős többletterméssel reagálnak. A tőszám meghatározásánál mindig vegyük figyelembe a többi meghatározó tényezőt, úgymint a tápanyag-visszapótlás, a rendelkezésre álló víz – beleértve az öntözési lehetőséget, a növényvédelem színvonalát.
4. Szárszilárdság – Betegség ellenállóság, az utóbbi években a legnagyobb javulást érte el a nemesítésben. Mégis, a klímaváltozással összefüggésben fellépő hosszan tartó szárazságok és az új kórokozók (pl.a Macrophomina) és kártevők megjelenéséve (kukoricabogár) újra kitetté váltak a kukoricák. Éppen az idei évben helyenként tapasztalt nagymértékű szárdőlések és törések hívják fel a figyelmet erre. Ugyancsak az idei szélsőséges aszályt követő érési és betakarítási időszakban lépett fel a korábbi évekénél sokkal súlyosabb mértékben a csöveket fertőző Aspegillus flavus, mely az állatokra és emberekre egyaránt veszélyes rákkeltő mikotoxint, az aflatoxint termeli. A nagymértékű fertőzöttséghez az időjárási körülmények mellett a megnövekedett rovarfertőzöttség is hozzájárult. A jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni minden olyan technológiai műveletre, pl. rovarok elleni védekezés, vetésforgó - amely csökkenti a növényeket érő stresszhatásokat, és egyúttal ellenállóbbá teszi azokat a penészgombákkal szemben is, csökkentve a mikotoxinképződés esélyét.
5. Egyes évjáratokban nagy szerepe van az érési folyamatokban a csőállásnak, a csuhélevelek felnyílási képességének és a vízleadásnak. Főleg egy csapadékosabb ősz esetén sokat segít, ha a csövek lefelé fordulnak és a csuhélevelek könnyen felnyílnak, mely elősegíti a gyorsabb leszáradást és a csövek egészségi állapotának fenntartását. A vízleadás jellege pedig meghatározó a kukorica hasznosítása - szemestakarmány vagy szilázs –, valamint a megtakarítható szárítási költségek szempontjából.
6. A legújabb kutatási eszközök segítségével már mérhető az egyes hibridek asszimilációs indexe, aminek ismerete ugyancsak segít a stresszhelyzetek kezelésében. A levélállás szintén egy újabb nemesítési célpont, ugyanis a felálló levélzet elősegíti a jobb fényhasznosítást és ezáltal a fotoszintézis mértékét, egyúttal lehetőséget ad a tőszám növelésére (imtenzív viszonyok között).
A fajtatulajdonságok ismeretén kívül még néhány agrotechnikai tényező is kulcsfontosságú. Ilyen például a vízmegőrző talajművelés. A vízmegőrzést és a talaj szerkezetét, biológiai életét javító forgatás nélküli eljárások egyre inkább terjednek, és bizonyítják létjogosultságukat. Bizonyított tény, hogy a vetésváltás, illetve a vetésszerkezet gazdagítása jelentősen növeli az elérhető termést. Ezt bizonyítják a Pepó Péter vezette tartamkísérletek Debrecenben.
Az eltérő vetésváltási kezelésekben mért maximális termések – Forrás: IKR Agrár
A régóta porondon lévő öntözési lehetőségek megteremtése, annak állami támogatása a leghatékonyabb kockázatkezelési módszer kell hogy legyen a jövőben. Az öntözés termésnövelő hatását a tartamkísérletek is igazolják.
Az öntözés terméstöbblete – Forrás: IKR Agrár
Meg kell említenünk az egyre inkább terjedő, a talaj természetes állapotát visszahozó, szerkezetét és biológiai életét javító biológiai eredetű készítmények, stimulátorok szerepét, melyek már nagy számban rendelkezésre állnak.
Végezetül, de nem utolsósorban rendkívül fontos és a jövőbeni előrehaladás szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy a tudomány és a technika fejlődésével olyan új módszerek állnak a termelők rendelkezésére, mint a precíziós gépek és technológiák, melyekkel táblán belüli, a talajadottságok szerinti kezeléseket (műtrágyázás, növényvédelem, vetési tőszám) tudunk kivitelezni. A soron lévő generációváltással együtt ezen új módszer elterjedése és alkalmazása mindenképpen elvárható és sorsdöntő lehet.
A fentiekből látható, hogy vannak eszközeink a kukorica kitettségének csökkentésére, de ehhez ismereteink folyamatos bővítésére és a fejlesztőkkel való minél intenzívebb kommunikációra van szükség. De ugyanilyen fontosságú a termelők hite, leleményessége, innovációra való hajlama, akarata és bátorsága is, amiről idáig mindig és remélhetően a jövőben is tanúbizonyságot tesznek.
Szerző:
dr. Kiss Erzsébet
genetikus szakmérnök,
fejlesztési tanácsadó, IKR Agrár
_fill_540x300_0.jpg)
